Ha a korlátolt felelõsségû társaság egyedüli tagja, saját gazdasági érdekeit társasága érdekei elé helyezve, annak terhére hátrányos üzletpolitikát folytat, és az, ennek következtében felszámolás alá kerül, a társaság ki nem egyenlített tartozásaiért a felszámolási eljárás befejezése után felelõsséggel tartozik. A hátrányos üzletpolitika azzal is megvalósítható, hogy a társaság veszteségeinek rendezése, vagy a társaság megszüntetése érdekében a szükséges intézkedéseket nem teszi meg. (1991. évi  XLIX. tv. 63.§ (2) bekezdése, 2006. évi IV.tv. 54.§ (2) bekezdése)

1996-ban alapították a C. A. Kft.-t, egy volt balatoni üdülõ komplexum mûködtetésére. A Kft. egyszemélyes vállalkozás volt,  alapítója, és egyedüli tulajdonosa a magyar állam. A társaság tevékenysége és célja az volt, hogy e gazdasági társaság keretein belül szálláshely és vendéglátás érdekében hasznosítsa a komoly értéket képviselõ balatoni ingatlanokat, ennek érdekében a tulajdonát képezõ ingatlanoknak a használati jogát a társaságba apportálta. Kezelõként – váltakozva - különbözõ állami szerveket jelölt ki.

A cég 2008. januárjában – több éves veszteséges mûködés után – önmagával szemben felszámolási eljárást kezdeményezett. A bíróság a céget felszámolási eljárást követõen megszüntette. A felperesnek a megszûnt részvénytársasággal szembeni, a Legfelsõbb Bíróság ítéletével hatályban fenntartott, ítélõtáblai határozaton alapuló, a felszámolási eljárásban meg  nem térült, több mint 16 millió forint követelése maradt fenn.

A felperes ezt a követelést érvényesítette a jelen perben az állam, mint a kft. egyedüli tulajdonosával szemben, arra hivatkozással, hogy az, a társasággal szemben hátrányos üzletpolitikát folytatott, ez vezetett a  felszámoláshoz, amelynek következtében a megszûnt társaság az õ követelését nem tudta kielégíteni.

Az alperes azzal kérte a kereset elutasítását, hogy a társaság – kezdeti támogatása ellenére - folyamatosan veszteségesen mûködött, és azt, csak azért nem szüntette meg, mert privatizálni akarta. A mûködõ társaságként való értékesítés nagyobb haszonnal jár, és arra, nagyobb az esélye is.

Az elsõ fokú bíróság keresetet elutasító ítéletét a másodfokú bíróság megváltoztatta, és az alperest a felperes javára a keresettel egyezõen marasztalta. Döntését az 1991. évi XLIX. tv. 63.§ (2) bekezdésére, és a 2006. évi IV. tv. 54.§ (2) bekezdésére alapította.

A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a jogerõs ítéletet – annak indokaival egyetértve – hatályában fenntartotta.

Kifejtette, - mint arra az eljárt bíróságok is utaltak, - a tartósan hátrányos üzlet politika folytatását az érintett cég oldaláról kell vizsgálni. Az alperes az uralt gazdasági társaságot az ingatlanainak hasznosítására, e vagyon mûködtetésére hozta létre. Az alapítást követõen ezért - a céggel kapcsolatba lépõ piaci szereplõk, hitelezõk védelmében is - a részvénytársaság érdekeit, eredményes mûködését, ingatlantulajdonosi érdekeivel szemben elsõdlegesnek kellett volna tartania.

Az iratokból egyértelmûen megállapítható volt, hogy az uralt cég fennállásának második szakaszában az alperes nem gondoskodott a társaság eredményes mûködésének megteremtésérõl. Tudomással bírt a veszteségekrõl, arról, hogy a cégének napi likviditási gondjai vannak, a beszállítóit nem tudja idõben kifizetni. Ennek ellenére nem gondoskodott a veszteségek kiegyenlítésérõl, vagy további veszteségek elkerülése végett, az uralt társaság megszûntetésérõl. A társaság érdekeit – maga által sem vitatottan – az ingatlantulajdonosi érdekei, az ingatlanaival kapcsolatos üzleti céljai alá rendelte.

Budapest, 2012.június 4.

A Kúria Sajtótitkársága