Hírek

Hogyan támasztható alá hitelt érdemlõen az áfamentesség?

vissza a hirekhez

Jancsa-Pék Judit:Hogyan támasztható alá hitelt érdemlõen az áfamentesség?

2015.06.02. 08:27 Forrás:www.adozasrolerthetoen.blog.hu leitnerleitner


A közösségi termékkereskedelem az áfacsalások által leginkább fenyegetett terület, ezért ezekre az ügyletekre irányul a legnagyobb adóhatósági figyelem. A vállalkozások sokszor érezhetik ezt a figyelmet túlzónak, és még a jóhiszemû cégek is bajba kerülhetnek, ha a hatóság úgy ítéli meg, hogy nem tettek meg mindent az ügyletek jogszerûségének igazolására.



A Mecsek Gabona ügyével egy másik, az EKÁER szám bizonyító erejének vizsgálatával foglalkozó írásunkban már foglalkoztunk. Most ezt az ügyletet a megfelelõ alátámasztottság szempontjából is elemezni fogjuk. Tekintsük át ismét, hogy mi is történt!


A Mecsek Gabona adásvételi szerzõdést kötött egy olasz társasággal repce áfamentes közösségen belüli értékesítésérõl. Megállapodtak, hogy az eladó telephelyén felrakodnak, melyet mérlegjegyekkel igazolnak. A vevõ vállalta a szállítást, a teherkocsikat is õ biztosította (EXW), el is küldte a teherkocsik rendszámát az eladónak. A felrakodáskor az árumennyiséget CMR fuvarlevelekre rávezették, és a fuvarozók bemutatták a lebélyegzett fuvarokmányokat. Az eladó a kitöltött fuvarleveleket lemásolta, az eredetiket a vevõ olaszországi címérõl késõbb postázták is az eladó részére.


A magyar társaság két áfamentes számlát állított ki együttesen kb. 71 millió forint ellenértékrõl, az elsõ számlát néhány nappal késõbb kiegyenlítették a magyar társaság bankszámlájára történõ befizetéssel. A második számlát azonban, amelynek fizetési határideje a szállítást követõ nyolc hónap volt, nem fizették ki. A Mecsek Gabona a szállítást követõen, de még a számla kiállítását megelõzõen ellenõrizte, és rendben találta az olasz társaság közösségi adószámát, a lekérdezést igazoló bizonylatot megõrizte.


A Mecsek Gabona adóbevallásának ellenõrzésekor a magyar adóhatóság információt kért az olasz adóhatóságtól, akik szerint az olasz fél nem fellelhetõ, és bejelentett székhelyén csak egy családi ház áll, ahol sosem volt bejegyezve ez a cég. Mivel áfát soha nem fizetett, a kérdéses olasz „társaság” az olasz adóhatóság elõtt is ismeretlen volt, ezért az adószámot visszamenõleges hatállyal törölték.


E körülmények összessége alapján az elsõfokú magyar adóhatóság úgy ítélte meg, hogy a magyar társaság nem tudta bizonyítani az áfamentességet élvezõ közösségen belüli termékértékesítés tényleges megtörténtét, és a társaság terhére 17 millió forint adóhiányt állapított meg, amely után 1,7 millió forint adóbírságot és további közel 1 millió forint késedelmi pótlékot is felszámított. A másodfokú adóhatóság az elsõfokú határozatot helybenhagyta, mivel álláspontja szerint a magyar társaságnak rendelkeznie kellett volna azt bizonyító dokumentummal, hogy az árut feladták, és egy másik tagállamba szállították. Mivel e társaság nem tudott ilyen iratot bemutatni az adóellenõrzési eljárás során, illetve az általa bemutatott irat nem volt hitelesnek tekinthetõ, meg kell fizetnie az értékesítést terhelõ áfát.


A magyar adóhatóság szerint a cégnek nagyobb körültekintéssel kellett volna eljárnia, és nemcsak az áru elszállításáról, hanem annak a rendeltetési helyére való megérkezésérõl is meg kellett volna gyõzõdnie. Az adóhatóság szerint a magyar társaság rosszhiszemûségét támasztják alá a következõ tények is:



De vajon mi kellett volna ahhoz, hogy az eladó jóhiszemûsége az adóhatóság számára is elfogadható legyen?


A Mecsek Gabona ügybõl látjuk, hogy a vevõ adószámának és címének megléte, az ügyletet követõ ellenõrzése, a bankszámlás fizetés, a mérlegjegyek és CMR fuvarlevelek felrakodáskori lebélyegzése és lemásolása, annak igazolása, hogy a fuvarlevelek visszaküldése postán valóban külföldrõl, a cél szerinti tagországból történik nem elegendõ, hanem az áru más tagállamba történõ kiszállításának igazolása is szükséges. A hitelt érdemlõ igazolás módja pedig a helyzettõl függõen változhat.


Az ügylethez kapcsolódó igazolás származhat a felektõl és/vagy a felektõl különbözõ harmadik személyektõl. Egy igazolás bizonyító ereje annál nagyobb, minél inkább a felektõl független, harmadik személytõl származik. Bár a felektõl (eladó – vevõ) származó bizonyíték sem zárható ki automatikusan, amennyiben az eset összes körülményeinek vizsgálata során látható, hogy a termék igazoltan átkerült más tagállamba. A probléma azonban azzal van, hogy az eset összes körülménye nem belátható, nem ellenõrizhetõ; különösen akkor nem, amikor egy jóhiszemû adózó az áru kiszállítását egy késõbb csalónak bizonyuló „vevõre” bízza.


A CMR fuvarokmány az adóhatóság értelmezése szerint pusztán azt a körülményt támasztja alá, hogy a fuvarozó az árut a feladótól átvette, azaz a felrakodás és az indulás megtörtént, de nem bizonyítja, hogy az áru a rendeltetési helyre meg is érkezett. A közösségi értékesítés adómentességéhez szükséges a címzettnek az átvételt igazoló nyilatkozata is, így igazolható hitelt érdemlõ módon annak ténye, hogy a fuvarozás befejezõdött, és a termék igazoltan másik tagállamba átkerült. Ez a nyilatkozat szerepelhet a CMR-re felvezetve, ezért fontos, hogy az ügylet után visszakapott fuvarleveleken három aláírás szerepeljen: a feladóé, a fuvarozóé és az árut átvevõ címzetté.


Elvileg annak sincsen akadálya, hogy a vevõ külön dokumentumban nyilatkozzon arról, hogy a termék a rendeltetési helyre megérkezett. Ha a CMR vagy más fuvarlevél hibásan, esetleg átvételi aláírások nélkül érkezik vissza, akkor különösen fontos az áru megérkezését más módon igazolni. A vevõi nyilatkozatokkal is vigyáznunk kell azonban, mert ezt az adóhatóság önmagában csak „különös méltánylást érdemlõ esetekben” fogadja el. Nagyobb bizonyító ereje van a nyilatkozatoknak, ha a vevõ olyan belsõ ellenõrzési rendszerrel rendelkezik, amely „kellõképpen kizárja a valótlan tartalmú igazolások kiállításának lehetõségét”.


Az adóhatóság azonban a kivitel igazolására további hivatalos okmányokat vagy közokiratokat (például közjegyzõi igazolást a másik tagállamba való megérkezésrõl), illetve más kereskedelmi okmányokat vár el. Elfogadható kereskedelmi okmányok lehetnek például: a célországbeli raktári átvételi elismervény (jobb, ha külsõ raktárról és így a felektõl eltérõ harmadik fél nyilatkozatáról van szó), kereskedelmi vagy iparkamara által adott igazolás, bankgaranciához kapcsolódó dokumentáció, ügyvédi letét jegyzõkönyve vagy más – megbízható harmadik féltõl származó – igazolás.


Mi több, a kivitelt és a célországbeli átvételt igazoló dokumentumok összegyûjtése után sem dõlhetünk hátra. Formai hibák elegendõek ugyanis ahhoz, hogy az adóhatóság valótlannak bélyegezze fuvarokmányainkat és kapott nyilatkozatainkat, ily módon megdöntve azok hitelességét. Ilyen lehet például, hogy fuvarlevelünket olyan személy írja alá, olyan pecséttel bélyegzi le, amely nem tartozik az egyébként létezõ, de az adott ügyletben nem valós vevõhöz. Mert a mi „üzleti partnerünk” csupán eljátssza, hogy azonos azzal a vevõvel, de kapcsolattartó személyünk sosem volt vezetõje vagy alkalmazottja annak, és a pecsét is hamis.


Az adóhatóság ilyen esetekben az eladót fogja hibáztatni azért, hogy a formailag helyesnek tûnõ igazolásaink ellenére, az „eset összes körülményei” mégsem támasztják alá a termék másik tagállamba való kiszállítását. Ekkor jön az ügylet adókötelessé való átminõsítése, amely a fel nem számított áfát adóhiányként utólag megfizetni írja elõ, az 50%-os adóbírsággal és a mindenkori jegybanki alapkamat duplájával számított késedelmi pótlékkal növelve. És akkor még örüljünk, ha büntetõjogi eljárást nem indítanak ellenünk.


Az Európai Unió joggyakorlata alapján ugyanis nem ellentétes az Irányelvvel a közösségen belüli értékesítés adómentességének megtagadása, ha objektív körülmények alapján bizonyítást nyer, hogy az eladó nem tett eleget bizonyítási kötelezettségének. Tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy adócsaláshoz járul hozzá, és nem tett meg minden tõle telhetõ ésszerû intézkedést annak érdekében, hogy elkerülje ezt. De a fenti lista alapján kimondhatjuk, hogy a magyar szabályozás alapján az ilyen intézkedések „ésszerûségi küszöbe” igen magasan van.


Persze az „ésszerûségi küszöb” magasra tétele nem más mint védekezõ mechanizmus az adóhatóság részérõl. Ugyanis, ha az eladó teljesítené a termékértékesítés igazolására vonatkozó kötelezettségét, és a vevõ hibája lenne, hogy nem tett eleget a termékek kiszállításának, rajta kellene behajtani az áfát. A vevõ számonkérése azonban jóval nagyobb feladat, hiszen azon túl, hogy jellemzõen külföldi, ráadásul mivel csaló, az évekkel késõbbi ellenõrzések már csupán hûlt helyét találják.



vissza a hirekhez