Hírek

Siklósi Márta: A behajtási költségáltalány elszámolása

vissza a hirekhez

A vállalkozásoknak komoly fejtörést okoz a behajtási költségátalány helyes kezelése.

2015.05.08. 10:15 forrás:www.adozasrolerthetoen.blog.hu leitnerleitner


A vállalkozásoknak a Polgári Törvénykönyv 2013. július 1-jei módosítása óta komoly fejtörést okoz a behajtási költségátalány helyes kezelése. Ezt a 40 eurónak megfelelõ forintösszeget elméletileg a késedelmesen fizetõ vállalkozásoknak kell megfizetniük a hitelezõiknek. A problémát az okozza, hogy az esetek többségében ez valóban csak elméleti kötelezettség: a hitelezõk nem igénylik, az adósok ténylegesen nem fizetik meg, de ennek ellenére a kötelezetteknek könyvelniük kell. Ez azonban jelentõsen torzíthatja a kimutatott eredményt, egyes esetekben az egyébként jól mûködõ vállalkozásokat papíron akár veszteségbe is fordíthatja, ami a legrosszabb esetben akár tulajdonosi pótbefizetést is vonhat maga után.



A behajtási költségátalányra vonatkozó magyar szabályozás szerint a 2013. március 16-át követõen megkötött szerzõdések esetén a késedelmesen fizetõ fél köteles megfizetni a késedelmi kamaton túl a behajtással kapcsolatos valós vagy vélelmezett költségeket is. Ennek mértéke – a megkésett összeg nagyságrendjétõl, a behajtással kapcsolatosan felmerült tényleges költségektõl és a késedelmi idõszak hosszától függetlenül – legalább 40 eurónak megfelelõ forintösszeg, amelytõl a felek csak felfelé térhetnek el. A felek közti szerzõdések költségátalányt kizáró rendelkezése automatikusan semmisnek minõsül. A behajtási költségátalányt a gazdálkodó szervezetek közötti szerzõdések és közbeszerzések esetén kell alkalmazni, magánszemélyekre nem vonatkozik.


Ez az összeg a késedelembe esés napjától külön, erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában is megilleti a hitelezõt. Számviteli szempontból tehát a behajtási költségátalány tartozásnak minõsül, azt egyéb ráfordításként és kötelezettségként kell a kötelezett könyveiben rögzíteni. Akkor is, ha a jogosult azt ténylegesen nem is követelte az adóstól, hiszen a fizetési kötelezettség a jogszabály alapján a késedelembe esés tényével beáll.
Arra azonban van lehetõség, hogy a jogosult a behajtási költségátalányról nyilatkozatban lemondjon, ennek nem lesz sem ajándékozási sem egyéb illetékvonzata, valamint a NAV sem fogja hiányzó bevételnek tekinteni a jogosultnál és nem állapít meg adóhiányt.


A behajtási költségátalány számviteli elszámolása egyébként megegyezik a késedelmi kamatokéval. E szerint a késedelembe esett félnek az üzleti évre jutó késedelmi kamatot és költségátalányt kötelezõ elszámolnia, és a beszámolójában az egyéb ráfordítások között kimutatnia attól függetlenül, hogy azt (még) nem fizette meg. A jogosult ezzel szemben az egyéb bevételek között csak azokat az összegeket szerepeltetheti, melyet az adott vagy az azt megelõzõ üzleti évekre vonatkozóan pénzügyileg is megkapott. A behajtási költségátalány után nem kell áfát fizetni.


Elsõ pillantásra a 40 eurós összeg nem tûnhet soknak, de nagy mennyiségû, akár egynapos késéssel fizetett számla esetén a költségátalányok összege már több 10 millió forintot is elérhet. Ugyan ezt a tételt valójában nem kell kifizetni, de egy ilyen nagyságrendû összeg már jelentõsen ronthatja/torzíthatja egy cég éves eredményét. Elképzelhetõ, hogy csak e miatt válik egy vállalkozás veszteségessé, vagy kell pótbefizetést teljesíteniük a tulajdonosoknak.


A kötelezetteknek érdemes tehát elõször megvizsgálniuk a szerzõdéseiket, és kivenni azokat a számlákat, amelyeket még 2013. március 16-át megelõzõ szerzõdések alapján állítottak ki feléjük, ugyanis ezeknél nem kell felszámítani a behajtási költségátalányt. Második lépésben nyilatkoztatniuk kell ügyfeleiket arról, hogy lemondanak errõl az összegrõl, mert így bár könyvelni kell a kötelezettséget és a lemondást is, de legalább az eredményt nem fogja rontani. Tehát csak azokat kell ráfordításként figyelembe venniük, amelyekrõl nem sikerült nyilatkozatot szerezniük. Ebbõl persze jól látszik, hogy a lemondó nyilatkozat is csak fél megoldás, mert rengeteg munkát jelent a könyvelés szintjén.


A magyar szabályozás ugyan uniós irányelven alapul, de a hazai törvényszöveg szigorúbb, mint a nemzetközi norma, ezért elvileg lenne mód arra, hogy könnyítsenek a szabályokon. Az irányelv szövege szerint ugyanis a tagállamoknak csak azt kell biztosítaniuk, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben késedelmes fizetés történik, a hitelezõ jogosult legyen az adóstól legalább 40 euró összegû átalány megfizetését követelni. A jogosultság azonban nem egyenlõ a kötelezettséggel.


Ezt a módosítást már 2014 januárjában felvetettük a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékeseinek, azóta pedig – felismerve ezt a helyzetet – több szakmai szervezet is az igazságügy miniszterhez fordult az ésszerû módosítás érdekében. Így reméljük, hogy a jelentõs adminisztrációs teherrel járó, a valóságtól eltérõ, torz képet tükrözõ eredmény-kimutatáshoz vezetõ szabályozás hamarosan változni fog.



vissza a hirekhez