Hírek

Külföldi kiküldetésbõl származó jövedelmek adóztatása-1.rész

vissza a hirekhez

Elek Diána: Külföldi kiküldetésbõl származó jövedelmek adóztatása, járulékkötelezettség és ellátásokra való jogosultság

2015.03.23. 09:00 forrás:www.adozasrolerthetoen.blog.hu leitnerleitner

 

A fokozódó globalizálódó, a munkaerõ kapacitások hatékonyabb kihasználása és ezáltal a költségek optimalizálása miatt egyre gyakoribb, hogy magyarországi székhelyû vállalatok munkavállalóikat külföldi munkavégzés céljából küldik leány- vagy anyavállalatukhoz esetleg egy üzleti partnerükhöz. Négy részbõl álló cikksorozatunkban az adózást és a társadalombiztosítást meghatározó legfontosabb szempontokat tekintjük végig.

 

 

A komplex szabályozás helyes alkalmazása kiemelt jelentõségû, mindemellett egy esetleges adóellenõrzés alkalmával az adóhatóság vizsgálja, hogy mi volt a kiküldetés valódi célja és tartalma, hogy jogi értelemben valóban kiküldetésnek minõsül-e a munkavállaló külföldi munkavégzése, és hogy jogos-e a költségátterhelés mértéke. Az adóhatóság részletesen kiértékelheti a magyar munkáltató kiküldetésre irányuló, a munkavállalóval, valamint a fogadó vállalkozással kötött megállapodását, szerzõdéses kapcsolatait. Amennyiben a munkavállaló tevékenységéért a külföldi cég szolgáltatási díjat fizet a kiküldõ vállalkozásnak, annak tartalma (átterhelt munkabér, közterhek, nyereséghányad), illetve amennyiben kapcsolt felekrõl van szó a szokásos piaci árnak való megfelelése is kiemelt vizsgálati irányt jelenthet.

 

Illetõség

 

A személyi jövedelemadó törvény szerint Magyarországon kell adózni a magyar adóilletõségû magánszemélyek belföldrõl és külföldrõl származó jövedelme után (korlátlan adókötelezettség), valamint a külföldi illetõséggel rendelkezõ személyek belföldrõl származó vagy egyébként nemzetközi szerzõdés, viszonosság alapján Magyarországon adóztatható jövedelme után (korlátozott adókötelezettség). Amennyiben mindkét érintett állam igényt tart az adóztatásra, kétoldalú egyezmények határozzák meg, hogy egy adott jövedelemtípus adóztatására a magánszemély illetõsége szerinti állam vagy a jövedelem forrása szerinti állam jogosult.

 

Elsõ lépésben mindig a munkavállaló adóügyi illetõségét – hogy hol lesz korlátlanul adóköteles – kell meghatározni. Második lépésben pedig azt, hogy amennyiben az illetõség és a munkavégzés állama eltér egymástól, akkor vajon a munkavégzés államának is van-e a munkavállaló külföldi tevékenységéhez hozzárendelhetõ korlátozott adóztatási joga.

 

Az illetõség megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy magyar állampolgár-e az érintett személy, kettõs állampolgárság esetén, hogy van-e Magyarországon bejelentett lakhelye, hogy egy naptári évben tartózkodik-e legalább 183 napig Magyarországon, hogy letelepedett jogállással rendelkezik-e, vagy esetleg hontalan. Magyar illetõséggel bír még az a személy is, akinek kizárólag Magyarországon van állandó lakóhelye, vagy létérdekeinek központja Magyarország. Ez azt jelenti, hogy a legszorosabb személyes, családi és gazdasági kapcsolatok Magyarországhoz fûzik, még ha nincs is itt lakhelye, vagy ha Magyarországon kívül más államban is van otthona. Magyar illetõségûnek számít az is, akinek szokásos tartózkodási helye belföldön van, és az elõzõ szempontok alapján nem állapítható meg az illetõsége.

 

Az államok között létrejött egyezmények rendelkezései azonban felülírják a magyar Szja törvény fenti és a munkavállalót fogadó állam belsõ elõírásait. Magyarországnak jelenleg megközelítõleg nyolcvan külföldi állammal – ezen belül az Európai Unió összes államával – van hatályos egyezménye a kettõs adóztatás elkerülésérõl, amelyek szabályozzák az illetõség kérdését. Ha azonban nincs egyezményünk az adott országgal, a külföldrõl származó jövedelmek hazai adóztatására más szabályok vonatkoznak, amelyekre most nem térünk ki.

 

Az adójogi illetõség országának meghatározásához az egyezmények alapján általában a következõ minõsítési sorrend alapján jutunk el: állandó lakóhely, vagy amennyiben több államban is rendelkezik állandó lakóhellyel, akkor a létérdekek vagy más néven az életvitel központja, ha ez alapján több állam is érintett lehet, akkor a szokásos tartózkodás hely, ha ez sem határozható meg egyértelmûen, akkor az állampolgárság lesz a döntõ tényezõ.

 

Az illetõség vizsgálatakor minden, a magánszemélyt érintõ tényezõre figyelemmel kell lenni, és látható, hogy az állampolgárság a legkevésbé döntõ tényezõ ebben e kérdésben. Az elsõdlegesen döntõ állandó lakóhely fogalmát minden állam a saját joga szerint határozza meg. Itt nem az a lényeg, hogy valaki bérelt vagy saját tulajdonú otthonban lakik, hanem inkább a tartózkodás és az életvitelszerû berendezkedés ténye a mérvadó.

 

A létérdekek vagy az életvitel központja abban az országban lesz, amelyhez a magánszemélyt a szorosabb személyi és gazdasági kapcsolatok kötik. Ilyen kapcsolat elsõsorban a jövedelemszerzés, a munkavégzés feltételét megteremtõ állam, de döntõ tényezõ a családi, szoros baráti, kulturális, nemzeti kapcsolat is. A nemzetközi gyakorlatban általánosan elfogadott, hogy ezeket a kapcsolatokat együttesen kell kiértékelni. A szokásos tartózkodási hely az az állam, ahol az adott személy gyakrabban, ismétlõdõ jelleggel vagy hosszabb idõszakban egyfolytában életvitelszerûen tartózkodik.

 

Az illetõséget tehát a magánszemély körülményei határozzák meg. Azok bármilyen változásával az illetõsége is változhat, akár egy adott adóéven belül is. Ekkor újra meg kell vizsgálni minden feltételt, mivel ez azzal a következménnyel is járhat, hogy az illetõségváltás elõtt és után megszerzett jövedelem adókötelezettsége eltérõ minõsítést kap.

 

Amennyiben a fogadó államban az ottani adókötelezettségek teljesítéséhez szükséges a munkavállaló magyar adójogi illetõségének igazolása, a NAV kérelemre illetõségigazolást állít ki.

 

Korlátozott adóztatási jog

 

Annak meghatározása, hogy a munkavégzés államának keletkezik-e korlátozott adóztatási joga a jövedelmekre (az illetõség szerinti állam korlátlan adóztatási joga mellett) szintén nem egyszerû feladat. A jövedelemszerzés helye a „nem önálló tevékenységbõl származó jövedelem” esetében a munkavégzés szokásos helye szerinti állam, mely esetleg szintén további pontosításra szorulhat.

 

A magyar magánszemély által nem az illetõsége szerinti államban végzett nem önálló munkából származó jövedelem fõszabály szerint abban az államban adóztatható, ahol a munkát végzi. Amennyiben azonban a magyar magánszemély a munkát a külföldi államban végzi és együttesen teljesül, hogy: a) a külföldi tartózkodása nem haladja meg a 183 napot, b) a díjazást olyan munkáltató fizeti (vagy olyan munkáltató nevében fizetik), aki nem bír illetõséggel a munkavégzés helye szerinti államban, és c) a díjazás költségét nem a munkáltató munkavégzés helye szerinti államban lévõ telephelye viseli, akkor a jövedelem adóztatásának joga Magyarországot, mint az adójogi illetõség államát illeti meg.

 

A külföldi tartózkodás hosszának meghatározásakor azt kell vizsgálni, hogy a munkavállaló fizikailag mennyi idõt tölt az egyes államokban az év során. Minden olyan nap, amelyben a magánszemély bármilyen rövid idõszakot is a külföldi államban tölt (ide nem értve a külföldi országon megszakítás nélkül történõ átutazást) egész napnak számít. Amennyiben a vizsgálandó idõszakon belül a magánszemély több alkalommal is a külföldi államban tartózkodik, akkor a tartózkodások hossza összeadódik. A gyakorlatban a 183 nap számításánál arra is figyelni kell, hogy az egyezmény milyen idõszakra – adóév, naptári év, bármely 12 hónapos idõszak – rendeli annak vizsgálatát. Amennyiben a munkavégzés állama a fenti szabály alapján kap adóztatási jogot, általában a munkanapok vagy más jellemzõ ismérv szerint történik az adott idõszakra vonatkozó jövedelem meghatározása.

 

Amennyiben a munkavállaló adójogi illetõsége Magyarországon van, de a munkavégzés állama is korlátozott adókötelezettséggel rendelkezik, akkor az egyezmények alapján a kettõs adóztatás elkerülésére a mentesítés vagy beszámítás módszere alapján kerülhet sor.

 

Ha egy magyar illetõségû magánszemély olyan államból részesül jövedelemben, amellyel Magyarországnak nincs a kettõs adóztatás elkerülésérõl szóló egyezménye, akkor a jövedelem adóztatására általában mindkét állam jogosult. Ebben az esetben a külföldi tevékenységhez rendelhetõ jövedelem után nagy valószínûség szerint a fogadó államban is levonják a személyi jövedelemadónak megfelelõ forrásadót. Annak kivédésére, hogy a munkavállaló ne járjon rosszul, az Szja törvény speciális rendelkezéseket tartalmaz, de lényeges, hogy egyezmény hiányában a magánszemély illetõségét – a magyar adókötelezettség szempontjából – kizárólag a magyar szabályok szerint kell megállapítani.

 

Figyelemmel kell lenni arra, hogy a fenti, elsõsorban munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések mellett speciális szabályok vonatkoznak azonban a társaságok igazgatóságában, igazgatótanácsában, illetve a felügyelõbizottságában való tagságért fizetett tiszteletdíjakra, melyek a társaság – és nem a magánszemély – illetõsége szerinti államban adóztathatóak.

 


Külföldi munkavégzés miatt kapott napidíj és béren kívüli juttatások adó és járulékterhei

 

A külföldi kiküldetésre tekintettel kapott, belföldön adóztatható napidíj adóköteles összegébõl igazolás nélkül elszámolható, azaz az adóalapból levonható annak 30 százaléka, de legfeljebb 15 euró. A nemzetközi áru- és személyszállításban dolgozók választásuk alapján vagy napi 40 eurót vonhatnak le naponta a napidíjukból, vagy az elõzõek szerint számolhatnak el költséget. A napidíj elszámolásához kötelezõ kiküldetési rendelvényt, elõleg-elszámolást kitölteni.

 

A hivatali, üzleti utazással összefüggésben számos kiadást téríthet meg a magyar munkáltató (pl. szállás, utazás díja, étkezés, gyermekek iskoláztatása, nyelvoktatás, biztosítás díja, étkezés, egyéb szolgáltatások). Ha a munkáltató megtéríti a munkavállaló külföldi szállásköltségét, az utazás költségeit, az ezekben foglalt reggeli árát, úgy a magánszemélyt nem terheli személyi jövedelemadó Magyarországon.

 

Más nem pénzben nyújtott juttatások esetében azonban meg kell vizsgálni, hogy melyik vállalkozás nyújtja az adott juttatást, az milyen adókötelezettség alá esik, illetve ki köteles annak teljesítésére. Külföldi kiküldetés alkalmával nyújtott juttatások esetén ugyanis bizonyos esetekben elõfordulhat, hogy egyes béren kívüli juttatások után a munkavállaló válhat adókötelezetté és nem a juttatás nyújtója viseli az ezzel kapcsolatos adó- és járulékterheket.

 

Ha a külföldi vállalkozástól kap juttatásokat a munkavállaló, meg kell vizsgálni, hogy ezek béren kívüli juttatásnak minõsülnek-e. Amennyiben nem, akkor a juttatás piaci értéke a magánszemély munkabéreként lesz adóköteles. Másrészt meg kell nézni, hogy mely juttatásokat nyújthat a munkáltató, melyeket a kifizetõ vagy juttató. Amennyiben bizonyos juttatások csupán a munkáltató által nyújthatók, akkor azokra csak akkor vonatkozhat a kedvezményes adózási szabály, ha valóban a munkavállaló jogi értelemben vett munkáltatója, tehát a magyar vállalkozás juttatja azokat.

 

Adókedvezmények érvényesítése Magyarországon

 

A belföldi illetõségû magánszemély Magyarországon kedvezményt (adóalap-kedvezményt, adókedvezményt, adó feletti rendelkezési jogosultságot) csak akkor vehet igénybe, ha ugyanarra az idõszakra a fogadó államban nem vesz igénybe hasonló kedvezményt.

 

Adóbevallás, adófizetés

 

Amennyiben a magyar munkavállaló adókötelessé válik a fogadó államban, az ottani belsõ szabályok döntik el, hogy az adókötelezettséggel kapcsolatos bejelentési, bevallási és adófizetési kötelezettségeknek személyesen kell eleget tennie, vagy azokat átvállalhatja a magyar vagy a fogadó vállalkozás is. Ha a fogadó ország nem vet ki adót a külföldi munkavégzés révén elért jövedelemre, azaz az csak Magyarországon adóköteles, akkor a magyar munkáltató továbbra is változatlan formában számfejti havonta a munkavállaló munkabérét és egyéb, Magyarországon adóköteles jövedelmeit.

 

Adójogi kockázatok

 

A munkajogi formalitások mellett a foglalkoztatási konstrukció egyes elemei döntõ hatással lehetnek a kiküldetés adójogi (át)minõsítésére.

 

Nemzetközi kiküldetések esetén felmerülhet az az adójogi probléma, hogy a fogadó vállalkozás gazdasági munkáltatónak minõsül. Ennek nincs hatása a magyar munkáltató és a magyar munkavállaló közötti munkaviszonyra és a két vállalkozás közötti szerzõdéses kapcsolatra. Azonban egy ilyen jellegû minõsítés azzal a következménnyel járhat, hogy a személyi jövedelemadó kötelezettség még abban az esetben is átkerülhet a fogadó államba, ha arra egyébként nem került volna sor. Erre azért van lehetõség, mert adójogi értelemben egy ilyen konstrukcióban már nem elsõdlegesen a kiküldõ és a fogadó cég közötti szerzõdéses szolgáltatásnyújtásról van szó, hanem tulajdonképpen a magyar munkavállaló és a külföldi vállalkozás közötti rejtett munkaviszonyról.

 

Az átminõsítést automatikusan alkalmazzák olyan esetekben, amikor két állam között munkaerõ-kölcsönzés vagy annak jegyeit mutató munkajogi konstrukció történik. Ekkor ugyanis a kölcsönbe vevõ kifejezetten gyakorolja az említett munkáltatói jogokat (felügyelet, irányítás, ráhatás a munkavállaló kiválasztására), valamint õ viseli a tevékenység eredményével kapcsolatos felelõsséget és kockázatokat. Ha ilyen keretek közt valósul meg a munkavégzés, akkor bizonyos államokkal kötött egyezmény (például Németország) szerint a forrásállam minden további feltétel vizsgálata nélkül jogosult a munkabér adóztatására.

 

Minden esetben ajánlott megvizsgálni a kiküldõ és a fogadó vállalkozás államai közti egyezményt abból a szempontból is, hogy vajon a kiküldött munkavállaló külföldi vállalkozás részére végzett tevékenysége nem keletkeztet-e adójogi telephelyet a kiküldõ magyar vállalkozás részére a munkavégzés államában. Amennyiben ez az eset fennállna, az Egyezmény rendelkezései szerint a magyar vállalkozás korlátozottan adókötelezetté válhat a kiküldetés szerinti államban, a telephelynek betudható, illetve az annak közvetítésével elért jövedelem tekintetében. Ilyen esetben a kapcsolt felek közötti elszámoló-árakra és az ezek alátámasztására szolgáló dokumentáció-készítési kötelezettségekre vonatkozó rendelkezésekre is tekintettel kell lenni.

 

Összességében elmondható, hogy a magyar vállalkozás fogadó államban keletkezõ telephelye a fogadó állam korlátozott adóztatási jogát teremtheti meg mind a magánszemély munkajövedelme utáni szja, mind a vállalkozás által a telephelyhez hozzárendelhetõ vállalkozási eredmény utáni nyereségadók tekintetében.



vissza a hirekhez